Witch Rose szerte-ágazó viskó dekorációi

  Szerencsés vagyok, hogy az ablakaim kertre néznek, így figyelhetem az évszakok váltakozását, élvezhetem a természet előadásait nap, mint nap. Kávézgatás közben gondolkodtam azon, hogy hogyan tudnám a madarakat a kertembe csábítani, úgy, hogy láthassam, megfigyelhessem őket kényelmesen.   Sok kertészeti magazint bújtam és megvettem a számomra, a rovar és madárvilág számára több szempontból is előnyős növényeket. Elültettem…. Majd a kutya kiásta….                                                Ő!   Elültettem. Kiásta…  Boldogan! De azért, sok minden megmaradt. A kutyák is!  És Ő! Kiásta!   Szerettem a rendezett dzsungelt. Egy kertész barátom azt mondta mikor a tanácsát kértem, milyen növény hova való,” Ültesd el, abból, amelyik megmarad, vegyél még!” Ez nagyon bevált. Történt egyszer, hogy kint felejtődött egy fejjel lefelé fordított virágcserép. / Nem csak egy! / Se nem nagy, se nem kicsi. Az alján lyuk. Szemfüles cinkék felfedezték és beköltöztek. Szép kis fészket raktak benne. Nem

A lazac mégis ehető, ha Itáliát idézi! Imádom a halat. Minden formáját. Tulajdonképpen mindent szeretek enni, ami a tengerből, tóból, folyóból, folyamba, bármilyen vízben él. Egy kivétel volt csupán a lazac. Éppen ez a hal, ami a népesség zömének a kedvence! Mert nincs benne szálka, tömény halhús, nem zsíros stb.  A párom nem tudott beletörődni! Ő majd bebizonyítja nekem, hogy ezt is szeretem, csak eddig nem jól készítettem el. Tudni kell róla, igen ritkán fogja kézbe a fakanalat. Most több napig készült. Beszerezte a hozzávalókat, kitűztük a nagy műalkotás napját, mert nő lévén, diéták sorain hízom. Mesélt csodás utazásairól Olaszországban, ahol jóbarátságba keveredett az étterem tulajdonosával. Egymást igen nagyra értékelték. Ott tudta meg, hogy a lazacot nem szabad sokáig sütni, mert kiszárad. Újhagymás tejszínes mártásos lazacot készített nekem. Az íze mennyei volt.  Rajta a csodálatosan illatozó lazac. Hozzá egy kis finom pezsgő! Nem hinném, hogy lehet ezt még fokozni!